50 százalék humor,50 százalék komolyság

                                               SZTÁRIMÁDÓK         

                                                   1.jelenet

/Helyszín: Fényűzően berendezett szoba. A falat teljesen ellepik a Madonna képek, s a polcokon garmadában állnak a Madonna cd-k,dvd-k. /a képeken természetesen a Madonnát alakító színésznő lesz, és egy fantázia néven fog szerepeln, pl. Donna, de itt a Madonna nevet fogom használni/40 év körüli átlagos megjelenésű férfi egy élet nagyságú Madonna poszter előtt áll és monogolizál./
 - Három éve már, hogy megbabonáztál, mióta élőben láttalak. Három éve már ott állok minden koncerteden az első sorban de te még rám sem néztél. Persze tudom, nem vagyok az eseted, de ez hamarosan változni fog hála az arcműtétemnek. A baráti köröm ki fog akadni, ha meglátnak új arccal, hisz már így is hónapról hónapra furcsábban néznek rám. Nem értik meg, hogy amit irántad érzek, az igazi szerelem! Csak azt látják, hogy három éve nincs barátnőm,és egy elérhetetlen álom után epedezek. Pedig nincs igazuk, mert nincs elérhetetlen nő, csak kitartónak kell lenni. Hála a jól menő autószalonomnak pénzem annyi,mint apelyva, találhatnék nőt minden ujjamra tízet. De nekem csak te kellesz!

/Csengetés hallatszik.     Péter gyors, határozott léptekkel az ajtóhoz megy és kinyitja. Az érkező 40 év körüli, szőke, kicsit túlsúlyos, kerek arcú férfi./

- Ha azért jöttél Sándor, hogy lebeszélj az arcműtétről, be se gyere.
- Így kell fogadni a legjobb barátodat? - feleli az érkező némi sértődöttséggel.
- Ha megérdemli, akkor igen. De mivel te remélem szóba sem hozod a műtéte, fáradj be.
Sándor bemegy és leül az egyik fekete bőrfotelbe.
- Emlékszel mikor találkoztál utoljára a húgommal? - vált témát.
- Talán egy éve. Miért?
- Lassan másfél éve. Szerinted ez normális dolog?
- Szakítottunk, kész, vége. Vannak akik barátok maradnak utána, mi nem.
- Számomra még mindig érthetetlen, hogy a szobát birtokló hölgyemény miatt hagytad el.
- És nem is fogod megérteni, míg nem érzel hasonlóan...
- Tévedsz,mert én is éreztem hasonlót, mégsem értelek meg. - feleli Sándor. - 16 éves koromban én is épp Madonnába zúgtam bele, de mire 17 lettem, már magam mögött hagytam ezt az álomvilágot. Ráadásul közbenső időben is éltem az életem, nem úgy,ahogy te. Három éve nincs barátnőd miatta./pillant fejcsóválva az életnagyságú Madonna poszter felé./Bocs haver, de szerintem ez már beteges dolog.
 - Ha az őszinte és mély szerelem beteges dolog, hát vállalom boldogan! Miatta örömmel elhagyom a realitás szürke, egyhangú világát. Ha akarom, ő bármikor itterem…
 - Tessék?!! - döbben meg barátja. - Ez már túl lép…
 - Várj. - veti közbe Péter. - Hunyd le a szemed kérlek.
 - Na és minek?
 - Előbb hunyd le. /Sándor megteszi és abban a pillanatban kialszanak a fények a színpadon./
 - Képzeld el, hogy itt van ő, és nekünk táncol. /Folytatja Péter, miközben felgyulladnak a fények, de szürkés árnyalattal… s Madonna ott táncol a szoba közepén a felcsendülő lágy zenére. Erősen ki van sminkelve és extravgáns, szexi fellépő ruhában van./
 - Hajítsd sutba a tudatodat megbéklyózó realitás láncokat. Én már látom is! Jesszusom! Ő maga az erotica!
 - Ha akarom én is látom- legyint Sándor. - De mit ér az egész, ha elérhetetlen? - nyúl felé, de hiába. - Én a szerelmemet érezni szeretném a két kezemben, de ő csak egy illúzió a valóságtól fényévekre távol. Amit te érzel csak egy rögeszme, semmi köze sincs a szerelemhez. Elég is a képzelődésből. Most te hunyd le a szemed… - kéri Sándor, mire újra kialszik a fény néhány pillanatra. Felgyulladván a tompa szürkesége megszűnik és Madonna sem látható.
 - Élettelen szobrok, festmények, képek… - mutat körbe a szobában. - …valójában nem érnek semmit. Még csak meg sem érintheted őt soha! De mégis reménykedsz egyre a csodában, hogy egyszer megismerkedsz vele, és ráadásul beléd szeret. Fogd már fel, hogy ez képtelenség! Törj ki ebből az álomvilágból, hisz vár rád még száz kaland. Persze az sem kizárt, hogy csak egy kapcsolat vár már rád, mert megtalálod az igazit… Aki azonban biztos, hogy nem Madonna lesz!
 - Hmmm… Tudom, hogy jót akarsz, de hiába. Képtelen vagyok lemondani róla.
Ezek szerint nem is akarsz soha többé a húgommal találkozni?
 - Ezt nem mondtam. Végül is a jövő héten összefuthatok vele. Persze csak barátilag.
 -  Persze, csakis. Gyere el, és nézd meg az új műsorszámát. Szerintem tetszeni fog.
 - Rendben. A jövő héten megnézem. – bólint Péter és ezzel zárul a jelenet.

 Az útra barátnője, Kriszti kísérte el, ki 25 évesen már túl volt egy viharos házasságon. Andival ellentétben ő egyáltalán nem modell alkatú a 172 centi magasságával, és 85 kg súlyával, ám a férfiak egy része mégis megőrült érte… Fekete vállig érő göndör haj, formás, telt keblek, kerek, bájos arc, kívülről ez ő, egy igazi szexi „husi”. Persze egyénisége miatt is imádták a pasik, mert helyzettől függően hol laza, és vidám volt, s egyben kihívó, de ha úgy alakult, a legjobb barát tudott lenni, nemtől függetlenül. Többek közt az utóbbi tulajdonsága miatt fejlődött ki mély barátság közte, és Andi közt, habár részéről több volt ez barátságnál. Ugyanis egy ideje vonzódott a saját neméhez, sőt vonzalma be is teljesült, mert volt már néhány ilyen jellegű kapcsolata, igaz, főleg csak a szex dominált ezeknél. Azonban Andit mind lelkileg, mind testileg nagyon vonzónak találta, és vele eltudott volna képzelni egy komoly kapcsolatot, de hát ahhoz két fél kell.

 Andi kezdettől, egy évvel ezelőtti megismerkedésük óta, tisztában volt barátnője másságával, és elfogadta őt így, de ennél többre nemigen látott esélyt. Persze Kriszti viccből folyamatosan agitálta, hogy legalább próbálja ki egyszer, de Andi egyelőre hajthatatlan maradt. Igaz a gondolatig már eljutott, sőt volt erotikus álma is barátnőjével, de hogy valósan megtörténjen a dolog, arra még nem érzett elég késztetést.

-        Hmm.. Nem is rossz ötlet.

A pártok nagykönyvében új lap nyílhatna,

A jobb és bal oldal után,

A sötét oldal történelmet írhatna.

-        Ez jól hangzik. – bólint Vader.

Szóval átállsz a sötét oldalra?

-        Na várjunk csak.

Te melyik pártnak vagy tagja?

-        Egyiknek sem.

 - Öreg hiba, te pártvezérnek születtél,

Az emberekért minden rosszat megtennél.

Alapíts hát egy pártot,

Hisz egységben az erő,

Tudja ezt a Viktor,

Vágja a Ferenc is,

Meg persze a Jenő.

-        Semmilyen pártra,

Nincs nekem szükségem,

Célom Jedi társaimmal,

Nemsokára elérem.

-        A mi világunkban nem menne sokra,

Pár gonosz Jedi,

A sötét oldalt az egész országra,

Kell kiterjeszteni.

-        És ezt miképp gondolod?

-        Egyszerű. Megalakítjuk,

A sötét oldal pártját,

És egy nap letörjük,

A nagy pártoknak szarvát!

Mi leszünk az első párt,

Amely nem ígér semmit, de azt betartja,

És erre majd rácuppan,

Az a sok bamba birka.

-        A népre gondolsz?

 - Ja! Nem is állatokra.

Nálunk alma nélkül készül,

Az Ország-almatorta.

-        Nem értem hogyan függ össze,

az alma és a nép?...

-        Mert agy processzorod,

A nulla körül tép!

                                                   7.

Bruce egy ideges mozdulattal cigire gyújtott, s közben egyre a telefont nézte.
Fel kéne hívina Tonit, de…Miért tegyen jót neki, míg az enyhén szólva szemét volt vele. Mikor egy hónapja Líz bejelentette, hogy van valakije, valahogy nem érte váratlanul, mert az utóbbi időben már megromlott a kapcsolatuk. Ha egy idegen lett volna a lány új barátja, bizonyára néhány nap alatt túl teszi magát rajta, hisz sohasem volt különösebben lelkizős típus. Ám amint megtudta, hogy Toni az a bizonyos illető, kis híján elrohant hozzá, hogy szétverje a képét. És dühe ez irányban egy hónap elteltével sem csitult. Tonival végül is csak Líz kedvéért nem számolt le.
LÍZ…A szakításuk csúnya volt, de őt mostanra már nem hibáztatta a történtekért. Hisz Toni kimondottan jóképű fickó, nem volt nehéz elbolondítania Lízt, míg ő az utóbbi hónapokban már hanyagolta a lányt.
 Végül is nem nyúlt a telefonért. Nem fog  annak jót tenni, ki aljasul elcsábította tőle a barátnőjét! És hozzákezdett megírni a legutóbbi ügyének jelentését.
                                                  8.
 Larkin eltervezett mindent előre. A lakásba olyan mesével fog bejutni, hogy a gázvezetékeket karbantartó cégtől jött, és szét kell néznie az épületben, hogy nincs e valahol szivárgás. Aztán amint meggyőződött arról, hogy Baldwin egyedül van otthon, felfedi kilétét, persze már egy „pisztoly társaságában”.
 Ám miután csengetett többször is, csalódottan kellett megállapítania, hogy nincs otthon az a szemét. Így hát úgy döntött, hogy lemegy a ház elé, és ott várakozik. Ha hét évet várt már, hát még ki bír pár órát. De aztán végre beteljesedik az, amit ezerszer elképzelt magában. A bosszú édes lesz számára, akár a legsűrűbb szirup. És ő minden cseppjét ki fogja élvezni!

                               A lélek útvesztőlyében

 Ugyanebben az időben, több száz kilométerrel arrébb.
Manhattan, egy börtön kórház részlege.
Rod lassú mozdulattal felült az ágyban és, várakozás teljesen nézett az ajtó felé. Még pár perc, és jön a doki, hogy beadja neki az injekciót. Vékony, határozatlan típusú pasi… ÉPP MEGFELEL TÚSZNAK!
Körbepillantott a teremben. Tizenkét ágy, tizenkét elitélt. Csendes mindenki, szinte idilli ez a nyugalom, de nemsokára felpezsdíti az életet, gondoskodik róla, hogy fekete nap legyen a mai a börtön életében! Elszánt volt, és magabiztos, csak egy dolog nyugtalanította, hogy az a barom Jonson épp a mellette levő ágyon döglött. Már az elfekvőbe kerülés előtt összeszólalkozott vele, és itt megint. Legszívesebben beverné a képét, de visszafogta magát, már nem akart semmi balhét. Csak egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy megpattanjon, és úgy két nap múlva, leérve Twinikbe, kezdetét vehesse a bosszú. Az édes bosszú! „Minden pillanatát élvezni fogom!” gondolta tovább gonosz vigyorral az arcán. „És hosszúra nyújtom majd az élvezeteket!!”
Rod harminchét éves, rövidre nyírt szőke hajú, izmos testalkatú férfi volt, első pillantásra kimondottan vonzó pasi benyomását keltette, habár rideg pillantású szürke szeme némileg rontott az összképen.
 Egy héttel ezelőtt, bekerülése napján, szörnyű balszerencse áldozata lett. A tű, amivel oltást kapott, minden bizonnyal fertőzött volt aids vírussal, legalább is a lelete ezt a halálos kórt mutatott ki. Kint szerinte biztos, hogy nem kapta el, mert egy hónapja vizsgáltatta meg magát, és azóta nem volt nővel, s amúgy is mindig óvszert használt. Amint tájékoztatta a börtön orvos, hogy hiv-pozitív, percekig képtelen volt elhinni a szörnyű hírt, aztán elveszítve a fejét üvöltözni kezdett, előlegbe helyezve a felelősnek, hogy kitekeri a nyakát. A végén erőszakkal kellett lefognia két őrnek. Miután kicsit alább hagytak indulatai, beakarta perelni a börtönt, de hamar rá jött, hogy ennek semmi értelme, mert állítólag már nem lehetett kideríteni melyik tűvel oltották be, így nincs bizonyíték. Ugyanakkor a börtön orvos meg volt győződve arról, hogy Rod magával hozta a kórt, s ő hiába fújta a maga igazát. Bele kellett törődnie sorsába, s feladva a per lehetőséget, dühödt indulatai más irányba terelődtek, jobban mondva egy konkrét személy felé… Lebukását ex-tettes társának köszönhette, akit eddig barátjának hitt, de az a szemét állat felnyomta, hogy mentse a bőrét. Ha nem köpi be, most is szabad lehetne, és fertőzés mentes, vagyis az-az átkozott tehet arról is, hogy aidses lett. Most még éli világát gondtalanul Twinikben, de hamarosan nem várt látogatót kap!

                           Robin Hód és a sörvúdi szabadcsapat

 - Dehogy. Inkább egy,
Nagydarab fazon lehet,
Mivel magyarázod különben,
A hét fejet?

 - Engem nem érdekel,
Hogy honnan örökölte a gyerek a fejét,
Csak az, hogy majd átveszi,
A királynak a helyét.
Ezért kérem vissza mihamarabb,
A főzetért adott pénzt, bele a kezembe.

 - És ha adok egy jó ötletet, melynek hála,
Trónolnod nem csak a wc-n lehetne?

 - Mondjad, s hogy mennyit ér nekem,
Majd meglátom.

 - Ok. Figyelj jól füleddel,
Milyen szavak jönnek ki számon.
Szóval.. Tedd el a királyt láb alól,
És máris te kerülsz a trónra,
Elkezdődhet végre életednek showja.

 - Jé, tényleg! Ez mért nem jutott eszembe?!

 - Mert ész még nyomelemként sincs a fejedbe.

 - Hé, ez fejezd be,
Különben egy „cseppet” leleszel fejezve!

 - Csak vicceltem. – nevet a Varázsló.
Hisz eszed, mint a penge.
„Aminek szerencsére nincsen semmi éle.”
Figyelj! – folytatja ismét hangosan.
Elmondom most neked a tutit,
Aztán meglátogatom a budit,
Mert a tegnapi hal elrontotta gyomromat,
Ha soká maradsz,bántani fogja orrodat.

 - Jó, jó, de most már halljam a tutit,
Addig hagyd békén kérlek a budit.

 - Folytatok egy kísérletet,
Mely ha sikerül, valóra válthatja álmaid,
Királyként az ország felett kiterjesztheted,
A gonoszság szárnyait…

 - Na témánál vagyunk. – húzta el a száját. – Nem dumálhatnánk erről inkább máskor?

 - Mégis mikor? Hatvan év múlva? Ágyba vizelős vén faszikként?

 - Csak egyes számba beszélj! Persze szerintem te már most is…

 - Figyelj, ez most komoly! – vágott közbe Rocky. - Rég lenyúlhattuk volna a lóvét, ha nem rinyálsz egyfolytában. A két baromarcú pénzszállítóval könnyedén elbánunk. Gondold el, itt az a belőtt állat egyedül tartott sakkban csomó embert.

 - Megpróbálhatjuk mi is lesakkozni a pénzszállítókkal, de lehet a végén mattot kapnánk, mert az itteni fiatalsággal ellentétesen, ők rendelkeznek fegyverrel.

 - Te meg majd végrendelkezhetsz öregségedre csóróként „mr Szoba-Festő Mázoló”. Kurva nagy karrier! Egész életedben mások koszos lakásait akarod festeni? Na és Andi? Tudod jól, mennyire igényes csajszi, ezért csak tele lóvéval lenne esélyed nála.

Roland nem válaszolt semmit, hanem elgondolkodva maga elé bámult. Barátja a leggyengébb pontjára tapintott, hisz ha valaha belemenne a rablásba, csakis a lányért tenné.

 - Szóval dönteni kéne haver. – folytatta Rocky. – Mielőtt még a kis csajnak bekötnék a fejét. – tette hozzá, mert tudta jól, hogy ezzel hathat leginkább barátjára.

 - Oké. – pillantott fel Roland másodpercnyi csend után. – Amint eljő az a ritka pillanat, hogy egyikőnk sem leledzik alkoholos befolyásoltság alatt, komolyan átdumáljuk a dolgot.

 - Úgy legyen…ámen. De aztán több kifogást ne találj. Addig is gondolj arra, hogy lehet, egy olasz csődör épp most hágja meg az imádott Andikádat.

De Roland még csak legvadabb rémálmában sem szerette volna, ha felmerül ilyesmi, sőt a lehetséges jövőről sem akart elmélkedni, inkább felhajtotta a maradék sörét, és máris rendelte a következőt. Persze végül is Rocky szavai megtették a hatásukat, mert hajnalban hazafelé támolyogván, italgőzös gondolatai közepette eldöntötte, hogy belemegy a rablásba. ANDIÉRT!

-Mit csinálsz te baromarcú?!!
Én vagyok az aranyhal!!!
A halász csak bámulta döbbenten,
Azt hitte,hogy rosszul hall.

-Biztos csak hallucinál,
Hisz egy sneci nem beszélhet,
Örülhet, ha a Duna koszos vizében,
Néhány hónapig elélhet.

-Most meg mi a francot bámulsz?
Kérdezte a halacska.
 - „Bamba birka” felírtú tábla,
Kéne most a nyakadba.

-Én vagyok az, akire vártál,
Na nyomassad mit szeretnél.

 - Teljesen hülyének nézel?
Sneci létedre aranyhal hogy lehetnél?
Egy aranyhal legfőbb jellemzője,
Hogy aranyból van a pikkeje.
Nem a Parlamentbe vagyunk!
Mellébeszélésnek itt nincs helye!

-Az arany lekopott rólam,
A Duna sebes folyású zavaros vizébe.

-Na ja! A kamuzást a választások révén is,
Ismerem már betéve.
Felismerem messziről,
Ha nyomja valaki a rizsát.

-Hát akkor most e téren,
Elkövettél egy hibát.
Kívánj kettőt és hopp…
Máris teljesül.
A Csodák Madara szárnyát bontva,
Azonnal felrepül.